CZ 175 Sport
1974 tavaszán birtokolhattam az első igazi "nagymotorom".
17 évesen álmaim netovábbja volt.
15LE - 110km/h végsebesség (új korában 120 fölött is tudott)
Ebből elég sok példányt haszáltam el. Törtem is, lopták is. Évente 15-20ekm között mentem vele.
Olcsó volt a benzin, ráadásul nagyon sokan kérték, hogy "fizetem a benzint csak vigyél el…"
Volt időszak, amikor nem volt elég naponta egyszer tankolni. Túrázás a Magas Tátrában, Prága, Drezda
és a brnoi "Velka Cena", a Nagydíj futamaira való rendszeres kiutazás ette a kilométereket.
Pancsoljunk egyet a Balcsiban, ugorjuk fel Kékesre, esténként Dobogókőre sem "km-takarékos".
A 85-90km/h utazó nem okozott gondot, de közel teljes gázas M7-es "gurulás" 100 feletti utazóval
felizzott gyertyát és dugattyútető átégést eredményezett. Hiába az öntöttvas henger nem a legjobb hővezető.
Nem értettem, hogy ha benne van a gyetya és nincs kitörve a forgattyúsház, akkor miért nincs kompresszió.
A hengerfejet levévéve döbbenten láttam a dugattyú tetején a bő centiméteres olvadt lyukat.
Pro
- rendkívül merev, zárt bölcsőváz
- jó rugózás, stabil úttartás
- a gyári Barum gumikkal meglepően jól dönthető
- tömegéhez képest erős, nyomatékos motor *
- félautomata kuplung **
- nagyon jó fékek ***
Kontra
- könnyen túlmelegedő, öntöttvas henger
- bizonytalan elektromos töltésrendszer
- a különolajozás csak ötletnek volt jó
- gyenge világítás
- a motor rezgései csillapítás nélkül jutnak a kormányra
1979 júniusában az éppen aktuálist példányt apróra törtem
- szemkontaktus után mégsem adták meg az elsőbbséget, - ekkor egy
TS-250-re nyergeltem át.